2012. november 27., kedd
- Tudod , mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolsz, hiányérzeted lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedved.
- Ha elveszítesz valakit , rájössz , mennyire is volt fontos számodra , de igazán csak akkor érted meg , amikor még egyszer a szemébe nézel .
- Megtanultam valamit!Az ellenségeimben hamarabb megbízok,mint a "barátaimban"!Mert az ellenség legalább úgy beszél ki ,hogy a szemembe nem jó pofizik.
2012. november 23., péntek
2012. november 20., kedd
Megkérhetlek valamire? Ha majd legközelebb megint úgy döntesz,hogy a saját érdekemben keresztül nézel rajtam,volnál szives előre figyelmeztetni?
Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, én várni fogom akkor is ha esik vagy havazik.. de mi mást tehetnék ha egyszer szerelmes vagyok belé?... :/
Azt hittem ismerlek. Azt hittem különleges vagy. Azt hittem más leszel. Azt hittem örök, ami köztünk van. Azt hittem szeretsz. Azt hittem szerettelek. Nem! Tudom, hogy szerettelek és tudom, hogy te is szerettél. De mindez megváltozott. Különlegesek voltunk együtt, egy darabig. Egyszer csak valami megváltozott. Te voltál a fiú, akire esküdtem volna, hogy különleges. De rájöttem ugyonolyan vagy, mint a többi.
Sokszor gondoltam arra milyen jó lenne elfelejteni azt a bizonyos személyt. De nincs esély rá mert biztosan van valami ok arra, hogy megismertem és megszerettem. Talán ez a kulcs az életemhez.
Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad...
Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben,mondják.
Én már tudom,hogy valóban így van.
Még azt is mondják,hogy az első szerelemtől való elválás nehéz..
nem...épp az a nehéz,hogy sohasem válsz el..
a szíved mindig felé húz,de nem szabad már úgy gondolni rá...
Ne fájjon a szíved azért,ami elmúlt.
Ami fontos volt belőlük,az már benned van,az már te vagy.
S ha ott maradsz a romok között,
Ugyan hova épülhet mindaz,ami még előtted van?
Miközben álltam és figyeltem,elkomorodtam.
Tudtam,hogy időben kaptam el ezt a pillanatot.
Hogy nem fog megismétlődni.
Hogy el kell raktároznom magamban,és nem szabad elfelejtenem...
Kislány mindig emlékezz erre:
Soha ne legyél szomorú,mert én éppenséggel ismerek valakit,aki szerelmes a mosolyodba... (:
Soha ne legyél szomorú,mert én éppenséggel ismerek valakit,aki szerelmes a mosolyodba... (:
Már túl késő volt...hiszen mikor hangjára gondoltam,
Vagy igéző szemeire,egyszerűen semmi mást nem akartam jobban,mint vele lenni...
Néha egyszerűen csak tovább kell majd lépned,
ha valami rossz történik.
Ez egy fejezet lesz a múltadban,de vigyázz!
A könyvet sose zárd be,csak lapozz tovább (: !
Lehet,hogy szerettél volna,ha ismertél volna.
Ha ismerted volna a gondolataimat.
Ha végig sétáltál volna az álmaimon és az emlékeimen...
Igen,lehet,hogy szerettél volna.
Ha csak rászántad volna az időt...
Tudod néha az emberek azért játsszák az elérhetetlent,hogy megbizonyosodjanak arról,hogy a másik fél érzelmei valódiak.
Én is ezért tettem...csak azt akartam,hogy harcolj értem.
Hallani akartam,hogy inkább lennél egyedül,mint bárki mással..!
2012. november 19., hétfő

- néha az emlék hiányzik, és nem az ember
- - Ma volt az a nap, amikor rájöttem: ha végleg túl leszek rajtad, akkor boldogabb leszek, mint valaha voltam. Annyira boldog, amilyenné te sosem tudtál tenni..!
- Soha nem tudhatod előre, épp melyik emberben bízhatsz.. és, hogy mennyire engedheted közel magadhoz, ez a Te döntésed. De soha ne felejtsd el, hogy a legnagyobb pofont az életedben mindig azok az emberek adják, akiken a legtöbbet segítettél, és akikben a legjobban bíztál.
2012. november 15., csütörtök
Vehetsz házat, de otthont nem! Vehetsz ágyat, de álmot nem! Vehetsz órát, de időt nem! Vehetsz könyvet, de tudást nem! Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem! Megveheted a lelket, de az életet nem! Megveheted a szexet, de a szerelmet nem! ...
2012. november 14., szerda
Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.
2012. november 9., péntek
2012. november 8., csütörtök
Egy nap írni fog neked. Rá fogsz ébredni, hogy semmit sem jelent számodra. Ő csak egy srác. Csak egy srác, akire elpazaroltad az idődet, aki miatt jól akartál kinézni, akinek meg akartál felelni. Ő csak egy újabb rossz emlék. Eszedbe fog jutni, hogy mennyire kedveled, és mennyire hiányzik, de ezzel együtt mennyire utálod. És ahelyett, hogy újra izgatott lennél egy ilyen kis üzenet miatt, ami neked a világot jelenti, de neki semmit, csak menj a törlésre és folytasd az életed. Nem érdemli meg...
Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap kezdett olyan illata lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert... mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és
2012. november 7., szerda
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tettetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
2012. november 5., hétfő
Elég irónikus, hogy az életben, azaz ember, aki kihozza belőled a legjobbat és erőssé tesz, tulajdonképpen a gyenge pontod.
Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy vajon nekem hazudtál, vagy neki hazudsz.. Arra jutottam, hogy nem akarok megtudni a választ.
-Jól leszel?
- Igen,azt hiszem.
-Nem nézel ki túl jól. Mintha kicsit ellennél veszve.
-Mert el is vagyok. Minden amit magam köré gyűjtöttem másodpercek alatt eltűnt. Érted? Az a sok szenvedés,gyűlölet,ami hozzá juttatott a boldogságomhoz,ahhoz a pár napos,vagy pár órás kis örömhöz nem volt érdemes.
- Honnan veszed hogy nem volt érdemes? Még nincs vége.
- Honnan tudod hogy nincs? Csak várok,és várok az örökké valóságig,mintha nem is élnék,csak sóvárgok egész életembe. Sok ideje vágyakozok valami felé,nem is tudom mi felé.De már túl sok ideje.
-Szóval jól leszel?
- Igen. Talán egyszer majd igen..
2012. november 4., vasárnap
Ismerd be, hogy éreztél már így... Amikor sétálsz az iskola folyósólyán nézed a többi lányt, és azon gondolkozol, te miért nem vagy olyan szép? Elsétálsz egy helyes fiú mellett, és azon gondolkozol, miért nem lehetsz a barátnője. Elsétálsz egy aranyos pár mellett, és arra gondolsz, te miért nem vagy elég jó egy kapcsolathoz? Elsétálsz egy nagy ház mellettl és arra gondolsz, te miért nem ilyen helyen laksz? Elsétálsz egy tükör előtt, és arra gondolsz, te miért vagy az aki...
2012. november 2., péntek

A színházban az a jó színész, aki jól kimutatja az érzelmeit. A valóságban pedig az, aki jól rejti őket..

Azt hallottam, hogy te egy játékos vagy. Szóval játsszunk.. Beszélgessünk. Veszekedjünk. Beszéljünk 24-ből 7 órát. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket mindennap. Sétáljunk együtt. Adjunk egymásnak beceneveket. Lógjunk egymás barátaival. Randizzunk. Telefonáljunk egész éjszaka. Fogjuk egymás kezét. Csókolózzunk, és ölelkezzünk... És, hogy ki esik először szerelembe? Az veszít..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)