Mindig is én voltam az
a buta kislány, akinek nyugodtan összetörhetted a szívét, naivan hagyta magát
átverni. Akire nyugodtan rábízhattad a legféltettebb titkod, megőrizte. Akinek
kisírhattad a vállán minden gondod, meghallgatott. Az aki néha eltévedt a maga
által választott útján. Aki ha összetört, padlóra került. Aztán felállt és
továbbment, amikor érezte, hogy ez így nem mehet tovább.