Az a baj a legtöbb emberrel, hogy tudják, mi a fontos, de mégsem azt választják

Szóval jogunk van a boldogtalansághoz, de lehetőségünk van boldognak lenni.

Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.

Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz

Ha felébredhetnél egy másik helyen, másik időben, más emberként ébrednél fel?

Minél mélyebbre zuhansz, annál magasabbra tudsz szállni.

 - Szerelem?

 – Úgy mondod, mint valami trágárságot!

Soha ne tégy pontot, mikor a szíved vesszőt tenne.

Egy hideg őszi este hazafele jövet felbukkan a szívedben a hiány, s rájössz, hogy semmi másra nem vágysz jobban, minthogy utánad rohanjon, és szorosan magához öleljen és a füledbe súgja: hiányoztál.

Az a legmerészebb játékos, akinek nincs vesztenivalója.

Tudod, vannak akik úgy születnek, hogy arról írnak a naplójukba, hogy egy fiú rájuk nézett, meg vagyok én, aki arról ír, hogy  utána miért fordította el a fejét.

A serdülőkor akkor kezdődik, amikor a szülők kezdenek nehezen kezelhetők lenni.

Ha nem figyelek oda, úgy fogok megöregedni, hogy elfelejtek felnőni előtte.

Titkot őrizni olyan, mint a tűzzel játszani. Ha megosztod valakivel, ő is könnyen megégetheti magát, de hogyha megtartod... végül téged is felemészt majd.

Amikor vele vagy, minden értelmet nyer. A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. És a gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.

Az életben akad számos nagy, romantikus pillanat, amikért érdemes élni. Ám van egy kis gubanc, ezek a pillanatok elmúlnak és a sarkon előbb utóbb ott ólálkodik a kegyetlen, borotválatlan gazember: a valóság.

Néha szét kell hulljon valami, hogy teret adjon valami jobbnak.

- A kedves emberek miért választanak maguknak rosszakat? (...)

- Azt a szeretetet fogadjuk el, amiről úgy érezzük, hogy megérdemeljük. 

Azért, mert valaki egyszer fájdalmat okoz, még nem kell örökre kitörölnünk a névjegyzékből.

♥

http://www.youtube.com/watch?v=vaAVByGaON0

Más lettem igen, mert változik az ember, de mi van azzal, aki megváltozni nem mer? Csak kerüli a tükröt, és benne annak igazát, mert könnyebb elviselni a szürkeség grimaszát.

Én a saját szívem vámpírja vagyok.

Hova tűnnek a szavak, amiket kiradírozunk?

Mindig sós íze van, ha az ember elveszít valamit.

Ha igent mondok valamire, tudnom kell, hogy ezzel mire mondok nemet

Vannak ajtók, amik nem maradnak örökké nyitva. Az elszalasztott lehetőség soha nem tér vissza, és ha csak várakozol, az nem jelenti azt, hogy erős vagy, vagy azt, hogy igazad van. Néha csak annyit jelent, hogy félsz a változástól. Mindenkivel előfordul. Tudod, mire jöttem rá? Az élet túl rövid.

Inkább legyünk különlegesek együtt, mint átlagosak külön

Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz.

- Kérdezhetek valamit? Mi lesz a hóból, ha elolvad?

- Természetesen víz.

- Nem nyert. Tavasz lesz belőle.

Mennyi közös van bennem és a cigarettában. Mindketten pillanatnyi mámort ígérünk, és bódító az ízünk, de túl gyorsan kiégünk és elfogyunk. Noha az elején én is, a cigaretta is élvezetesek vagyunk, a rossz utóízen kívül semmi sem marad utánunk. Talán csak a bűntudat.

A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád.

- Nem akarok választani, mert ha meg kellene tennem, az eszem mellett döntenék...

- De miért?

- Mert azt nem lehet összetörni..

- Egyelőre nem tudom, hogy mi vagy, és ez zavar. 

- Hogy érted, hogy mi vagyok? 

- Úgy, hogy nem tudom mi vagy. Lehetőség vagy probléma.

Mikor azt mondod: nem tudom, hogy mit érzek irántad, hazudsz. Ezt jól tudom én is, és jól tudod te is. Mondd inkább azt, hogy nem érzel semmit, mert olyan nincs, hogy valaki ne tudja eldönteni az érzéseit. A képlet egyszerű: vagy érzel valamit vagy nem érzel semmit.

Az álom nem képzelet, hanem a valóság más nézőpontból.

Mindig is én voltam az a buta kislány, akinek nyugodtan összetörhetted a szívét, naivan hagyta magát átverni. Akire nyugodtan rábízhattad a legféltettebb titkod, megőrizte. Akinek kisírhattad a vállán minden gondod, meghallgatott. Az aki néha eltévedt a maga által választott útján. Aki ha összetört, padlóra került. Aztán felállt és továbbment, amikor érezte, hogy ez így nem mehet tovább.

A lányok igent mondanak azoknak a fiúknak, akik nemet mondanak.

Amikor rossz a kedvem, énekelni szoktam, de olyankor mindig rájövök, hogy a hangom rosszabb, mint maga a probléma.

Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük..

Ismerem a bekattant állapotot. És te be vagy kattanva. Történelmi pillanat. Nem tudsz koncentrálni, igaz? Rögtön ugrasz, ha csöng a telefon. Naponta több százszor megnézed az email-jeidet. Szerelmes dalokat akarsz írni. Nem, legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót. Mindenkivel megtörténik. És most veled is megtörtént...

Ha valaki mindig pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral.

A szíved mélyén gyermek vagy és részeg.

Álmoktól légy részeg, ha az élet megszondáztat

Egy állomáson állok, kezemben hatalmas bőrönd, a döntés végleges, szívemből nem csinálok börtönt. A síp megszólal, hangja messze száll a szélbe’, a vonat elindult, a búcsú hangja lép be. Könnybe lábadt szemmel, vérző szívvel könnyem íze számba, hogy könnyebb legyen felejtenem, nem nézek hátra.

Vajon számít az, hogy nekem számítasz?

Holnap este már a vonatban ülök, és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám.

Lementem a lépcsőn, és közben mindenhol és mindenben az együtt töltött évek nyomait láttam. Betöltötték az egész házat, és egyáltalán nem értettem, hogyan képes szerelem és megszokás azzá a furcsa eleggyé összesűrűsödni, amit úgy hívunk: élet.

Minél jobban távolodom tőled, annál közelebb kerülök hozzá.

Az igaz szavak ritkán szépek. A szépek ritkán igazak.

Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el.

• Különös, hogy mindig azoknak az embereknek akad a legtöbb mondanivalójuk rólad, akik a legkevésbé ismernek...