Egy állomáson állok, kezemben hatalmas bőrönd, a döntés végleges, szívemből nem csinálok börtönt. A síp megszólal, hangja messze száll a szélbe’, a vonat elindult, a búcsú hangja lép be. Könnybe lábadt szemmel, vérző szívvel könnyem íze számba, hogy könnyebb legyen felejtenem, nem nézek hátra.