
2012. augusztus 13., hétfő
A tetoválás is olyan, mint a szív. A nevek itt is kis idő után elhomályosodnak, de soha nem tünnek el. És ha ránézek a kezemre, látom azt a sok nevet, és eszembejut minden jó... de sajnos minden rossz érzés is, ami velem.. és velük történt. A szívben is ez zajlik. Meglátsz az utcán valakit, aki hasonít rá, talán teljesen ugyan olyan, mint ő.. vagy egy illat, amit akkor éreztél amikor melletted volt. Egy ismerős pillanat, ami már mással történik, de veletek is ugyanaz történt. Benned él. És... azt hiszed elfelejt. De nemfog... SOHA! És te sem fogod!

Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése